|
Témaindító hozzászólás
|
2006.01.11. 14:34 - |
KAPOSVÁR Vára
|
RÖVID TÖRTÉNET:
A kaposvári vár a felmérések szerint a szabályos, négyzetes alaprajzú, síkföldi típusú várak csoportjába tartozik. Eredetileg egy négyzetes alakú, téglából épült lakótornya volt, melyet feltehetõen sövényfal, az egészet pedig árok és sánc vett körül. A XV. századi bõvítése során a palánkfal helyett kõfalat építettek, míg a XVII. századi metszeteken látható négy sarokbástya XVI. századi eredetû.
A vár északnyugati részén helyezkedett el az ún. Kanizsai-kapu, a mai Széchenyi tér tájékán pedig a Szigetvár felé nyíló kapu. A különbözõ lakó- és egyéb épületek a vár délnyugati oldalán helyezkedett el.
Ma már csak a délkeleti bástyájának igen csekély téglamaradványa található a terményraktár területén. Ennek megóvására sem történt mind ez ideig semmi intézkedés, így néhány esztendõ múlva még ennyi sem marad meg Kaposvár nevezetes várából.
A honfoglalás során e vidék a Botond törzs szálláshelye volt.
A helység neve a XIII. században ,,Rupolvár, Ropolújvár, Újvár, Kapus, Kaposújvár" alakban fordul elõ, amely 1273-ban - amikor a vármegye itt gyûlést tartott - a Buzád nemzetségbõl származó Ákos comes birtoka. A helység nevébõl arra lehet következtetni, hogy már ebben az idõben lehetett itt egy palánkkal, sövényfallal megerõsített udvarház vagy várszerû erõsség. A helység elsõ okleveles említése 1313-ból való, ekkor a Gut-Keled nemzetségbõl származó Amadé fia Miklós, a rupolvi uradalom felét nyerte rokonától, Monoszlói Egyedtõl. Elsõ várnagyát 1359-bõl ismerjük, a Ludány nembeli Födémesi Jánost, Szobonya fiát, aki egyben a rábaközi alispáni tisztességet is viselte. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben a rupoli plébániát már említik.
Vára elsõ ízben Zsigmond 1403-ban kelt oklevelében szerepel ,,Castrum Rwpulwywar" alakban, amikor a király a hûtlen Rupolújvári Tamás Henrik fia János erdélyi vajdának adományozta tartozékaival együtt. Tamási László és testvére Henrik 1423-ban örökösödési szerzõdés alapján minden magyarországi birtokaikat, köztük Kaposvárt is vérrokonuknak, serkei Lórántfi Györgynek és utódainak hagyományozták. Tamás Henrik azonban 1443-ban Héderváry Lõrinc nádorral és fiával, Imrével kötött örökösödési szerzõdést, melynek alapján Héderváry Lõrincet sem sokkal késõbb a birtokba be is iktatták. Elfoglalni azonban nem tudta, mert Újlaki Miklós erdélyi vajda erõszakkal megszállta Kaposvárt és más hozzá tartozó birtokot. Ez ellen az 1445. évi pesti országgyûlésen Héderváry Lõrinc panaszt emelt. Az országgyûlés a panaszt úgy döntötte el, hogy a Tamásiaknak 1423-ig szerzett birtokait pedig a Héderváryaknak ítélte oda. A határozatot azonban nem tudták végrehajtani, mert Újlaki Miklós Lórántfi Györggyal kötött ezutáni egyezsége alapján továbbra is a vár egyik részének birtokosa maradt, melyre ezután 1458. szeptember 14.-én V. László királytól adománylevelet is nyert. A vár másik része a szerdahelyi Dersfieké lett.
Újlaki Miklós 1476-ban enyingi Török Ambrusnak zálogosította el itteni birtokrészét. Mátyás király uralkodása idején Újlaki Lõrinc szerémi bán volt a birtokosa. Újlaki fellázadt II. Ulászló ellen, ezért a király parancsára 1494-ben Drágfi Bertalan a várat elfoglalta. Késõbb Újlaki kegyelmet nyert, és Kaposvárt is visszakapta a királytól. Újlaki magtalan halála után királyi adományként a szerdahelyi Dersfi családé lett az uradalom, akik az 1500-as évek elején enyingi Török Imrének zálogosították el. A Dersfiek 1536-ig voltak birtokosai Kaposvárnak, mely ezután királyi birtok lett.
A gyengén felszerelt várat 1555. szeptember 8-án Tujgon pasa vette ostrom alá. Horváth György és Kobak Miklós szeptember 12-én Korotnáról levelet írtak Zrínyi Miklósnak, melyben segítséget kértek.
Az ostrom ötödik napján azonban Széll Péter ideiglenes parancsnok, mielõtt a segítség Dersfi István vezetésével megérkezett volna, a várat elhagyta, és így a töröknek sikerült azt elfoglalni. Széll Pétert ezért a tettéért Pápán elfogták, és Török Ferenc parancsára egy fára felakasztották.
Ferdinánd fõherceg parancsnoksága alatt a császáriak visszavették ugyan a várat, de 1557-ben már ismét a török benne az úr, és 133 évig birtokában is tartotta. A török õrség létszáma 1568-ban 255, 1570-ben 211, 1618-ban 309, 1659-ben 225 fõ.
Kaposvárt 1686-ban, Buda várának visszafoglalása után a Lajos bádeni õrgróf vezette sereg szabadította fel. Egy 1686. április 19-i elismervény szerint Esterházy Miklós birtoka volt. Az ezután is a családé maradt.
I. Lipót király parancsára 1702-ben teljesen lerombolták a várat.
A gazdasági épületet a XIX. században bontották le. 1931-ben a Nostra terményraktár építésekor a vár, még, megmaradt romjait is teljesen elpusztították.
Link: Deák Varga Dénes: Hol rejtõzik Kaposvár vára ? (Mûelékvédelem 37. 1993/2) IV.71.8
Magyar Kálmán: Kaposvár, Vár
Forrás: http://mars.elte.hu/varak/kaposvar/kaposvartortenet.htm | |
Kaposvári Polgár 2006.05.12.
Magyar Kálmán ás !
Szokatlan terepen,szokatlan modszerekkel
Szorakoztato és bevásárloközpont épül (megint egy) a Vár utca helyén.Magyar Kálmán,a megyei muzeum fömuzeologusa ezért kutakodik most azon a területen.Mivel a városrész a valaha volt kaposvári vár körzetében van,a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elöirta a probafeltárást,amelynek költségeit a beruházonak kell állnia.
A várat kitartoan keresö Magyar Kálmán egy vasszörnyeteg és néhány ember segitségével igyekszik a régi korok nyomaira bukkanni.Elmondta:
-Szokatlan a terep,mondhatom,hogy pályafutásom legborzasztobb helyszine,mert sürü újkori beépités maradéka alá kell hatolni,régészeti feltárásoknál szinte tiltott eszközzel,markologéppel lehet csak dolgozni,ugyanakkor nem mehetünk a vizzáro réteg alá,mert följönne a mocsár.De muszáj dolgozni,mert mielött az épitkezés megkezdödik meg kell gyözödni arrol,hogy nem temetödik-e el örökre valamilyen történelmi érték.
-Mit talált?
-Török hódoltsági leletanyagot,cölöpöket,kerámiákat,aproságokat.Égési réteggel zárul a feltárt rész,ez utal arra,ami a kronikákbol tudhato,a vár töröktöl valo visszafoglalásakor,1686-ban a cölöpökre épitett deszkaházak leégtek a három részböl állo vár e területén,azaz a külsö vár által védett településrészen.
-Eröditmény nyomát nem lelte?
-Nem is reméltem,sejtésem beigazolodni látszik,a kutatás mostani állása alapján kijelenthetem,hogy a téglafalak,a bástyák nem ezen a területen voltak.Ha netán mégis találnánk itt eröditmény nyomot,akkor nagyon nagyon meglepödnék.De egyre erösebben,mondhatni teljes meggyözödéssel hajlok rá,hogy a külsö vár egy része valahol a felüljáro,a benzinkut meg a plaza alatt van.
-Akkor hát hiába küzködnek itt csapataival?
-Egyáltalán nem.A kisebb leletek is sokat elárulnak a hódoltságrol és az azt követö idökröl,s megnyugtat a tények bizonyossága,hiszen még a legjobb hipotézisnek sem árt,ha utobb beigazolodik.Cseppet sem zavar,hogy ez igy kissé ronda munka,nem dolgozhat az ember mindig fantasztikusan jo terepen.Hivatalosan azt is mondhatom:a terület régészetileg értékelhetö. |
Kaposvár története
A magyarok ezt a vidéket 900 körül hódították meg. A középkorban több község húzodott a város mai helyén (Kecel,
Ivánfa, Rupul, Szentjakab). A város õsét jelentõ középkori vár, "Újvár" vára építésének pontos idejét nem ismerjük. A XIV.
század közepe táján, vagy valamivel elõbb épülhetett, hiszen 1359-ben és 1387-ben már várnagyról írnak az oklevelek.
1403-ban Újvár nevét az addigi tulajdonosok, ill. a régi vár helyének nevével kapcsolták össze: "Rupulújvár". A XV. század
közepétõl nevezik Kaposújvárnak.
A XVI. század elsõ felében Kaposvár a Drávától a Balatonig húzódó védelmi rendszer egyik fontos láncszeme lett. Ebben az idõben a vár a haditechnika fejlõdésének megfelelõen korszerûsödött, ekkor építették ki a vár négy sarkán a rondellákat
(kerek sarokbástyákat), valamint a 7-8 méter hosszú, levert fagerendákból és a közéjük font rõzsével megerõsített, döngölt
földbõl készült palánkfalat. Az erõdítések eredményeként a vár a környék második legnagyobb vára lett, melyet a törökök
1555. szeptemberében foglaltak el. Ezután 131 évi török uralom következett. A várat 1686. november 12-én szabadították fel.
A kutatók körében vitatott, hogy a vár mellett mikor alakult ki a település, és az mekkora volt. A Kaposvár történetével
foglalkozó tanulmányok egy része azt állítja, hogy a Rupulújvár, Kaposújvár név csak egy középkori várat jelöl, települést nem.
A vár (1702-ben lerombolták) még hosszú ideig fennállt, és szerepet játszott a település életében. Végsõ és teljes pusztulása
1931-ben következett be.
|
Kaposvár
A mai Kaposvárt és közvetlen környékét tízmillió évvel ezelőtt a Pannon-tenger borította. A jégkorszakot követően alakult ki e térség vízrajzi képe, folyóhálózata és a maihoz hasonlatos domborzata.
Kaposvár történelmében a rómaiak, a kelták, az avarok, jelenléte nem volt olyan jelentős, mint más nagyvárosainkban. A mocsaras Kapos-völgyet messze elkerülték a fontosabb útvonalak. Az első erősség sem itt jött létre, hanem a Zselic dombjai között, a mai Ropoly területén. Az első jelentősebb esemény 1061-ben történt, amikor Geur (Győr) fia, Atha (Ottó) somogyi ispán a mai város közigazgatási határain belül, Zselicszentjakabon bencés monostort alapított, melynek felszentelésén 1067-ben Salamon király és Géza herceg is részt vett. Itt már korábban is állt egy romos állapotban lévő templom. A neves egyházi központot már gyakrabban keresték fel a királyok, sőt 1372-ben nádori közgyűlés helyszíne is volt. A látogatások sietették a település fejlődését. A XIV. században, a Kapos mocsarai közé felépítettek egy váracskát. A török terjeszkedése, a szaporodó külső támadások miatt lassan felértékelődött a kis erődítmény szerepe. A mostoha természeti adottságok, amelyek miatt nehéz volt a területet megközelíteni, az idegen hódítók elől menekülők számára menedéket jelentettek. Az oszmán túlerő azonban 1555-ben elfoglalta a várat, és 131 évig tartotta megszállás alatt. A török kori háborúskodások következtében erősen megromlott az erődítmény állapota, de mégsem ez okozta a vesztét. A Rákóczi-szabadságharcot követő várrombolások a kaposi várat is elérték, ma már a romjai is alig láthatók.
A város XVIII. századi újjáépítésének helye nem a vár lett, hanem az attól északabbra fekvő, kissé magasabb területek. Az új földesurak, az Esterházyak somogyi birtokaik központját itt építették fel, melynek nyomán a település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett. Így az sem véletlen, hogy 1750-ben Somogy megye székhelyét is itt rendezték be. Az új megyeszékhelyre beköltöző lakosság jó része iparosokból és kereskedőkből állt, akik elindították a polgári fejlődés útján Kaposvárt. A lakosságszám folytonos növekedésével felépültek a fontosabb közintézmények; a gyógyszertár, a gimnázium, a megyei könyvtár, a megyeháza. A szabadságharc idején és az azt követő években, igen jelentős volt az ellenállás az idegen hatalmakkal szemben. A város polgárai 1869-ben országgyűlési követnek választották meg a Torinóban élő Kossuth Lajost. A megyeszékhelyen a reformkor óta felhalmozódott szellemi és anyagi energiákat végül a kiegyezés szabadította fel. Ekkor megindult a város életének intenzív fejlődése, melynek eredményeképpen 1873-ban rendezett tanácsú város címet kapott. A következő években sorra épültek fel az ország más részeivel való kapcsolattartást elősegítő vasúti útvonalak, a máig is jelentős üzemnek számító cukorgyár és a vágóhíd.
|
KAPOSVÁR Vára
|
RÖVID TÖRTÉNET:
A kaposvári vár a felmérések szerint a szabályos, négyzetes alaprajzú, síkföldi típusú várak csoportjába tartozik. Eredetileg egy négyzetes alakú, téglából épült lakótornya volt, melyet feltehetõen sövényfal, az egészet pedig árok és sánc vett körül. A XV. századi bõvítése során a palánkfal helyett kõfalat építettek, míg a XVII. századi metszeteken látható négy sarokbástya XVI. századi eredetû.
A vár északnyugati részén helyezkedett el az ún. Kanizsai-kapu, a mai Széchenyi tér tájékán pedig a Szigetvár felé nyíló kapu. A különbözõ lakó- és egyéb épületek a vár délnyugati oldalán helyezkedett el.
Ma már csak a délkeleti bástyájának igen csekély téglamaradványa található a terményraktár területén. Ennek megóvására sem történt mind ez ideig semmi intézkedés, így néhány esztendõ múlva még ennyi sem marad meg Kaposvár nevezetes várából.
A honfoglalás során e vidék a Botond törzs szálláshelye volt.
A helység neve a XIII. században ,,Rupolvár, Ropolújvár, Újvár, Kapus, Kaposújvár" alakban fordul elõ, amely 1273-ban - amikor a vármegye itt gyûlést tartott - a Buzád nemzetségbõl származó Ákos comes birtoka. A helység nevébõl arra lehet következtetni, hogy már ebben az idõben lehetett itt egy palánkkal, sövényfallal megerõsített udvarház vagy várszerû erõsség. A helység elsõ okleveles említése 1313-ból való, ekkor a Gut-Keled nemzetségbõl származó Amadé fia Miklós, a rupolvi uradalom felét nyerte rokonától, Monoszlói Egyedtõl. Elsõ várnagyát 1359-bõl ismerjük, a Ludány nembeli Födémesi Jánost, Szobonya fiát, aki egyben a rábaközi alispáni tisztességet is viselte. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben a rupoli plébániát már említik.
Vára elsõ ízben Zsigmond 1403-ban kelt oklevelében szerepel ,,Castrum Rwpulwywar" alakban, amikor a király a hûtlen Rupolújvári Tamás Henrik fia János erdélyi vajdának adományozta tartozékaival együtt. Tamási László és testvére Henrik 1423-ban örökösödési szerzõdés alapján minden magyarországi birtokaikat, köztük Kaposvárt is vérrokonuknak, serkei Lórántfi Györgynek és utódainak hagyományozták. Tamás Henrik azonban 1443-ban Héderváry Lõrinc nádorral és fiával, Imrével kötött örökösödési szerzõdést, melynek alapján Héderváry Lõrincet sem sokkal késõbb a birtokba be is iktatták. Elfoglalni azonban nem tudta, mert Újlaki Miklós erdélyi vajda erõszakkal megszállta Kaposvárt és más hozzá tartozó birtokot. Ez ellen az 1445. évi pesti országgyûlésen Héderváry Lõrinc panaszt emelt. Az országgyûlés a panaszt úgy döntötte el, hogy a Tamásiaknak 1423-ig szerzett birtokait pedig a Héderváryaknak ítélte oda. A határozatot azonban nem tudták végrehajtani, mert Újlaki Miklós Lórántfi Györggyal kötött ezutáni egyezsége alapján továbbra is a vár egyik részének birtokosa maradt, melyre ezután 1458. szeptember 14.-én V. László királytól adománylevelet is nyert. A vár másik része a szerdahelyi Dersfieké lett.
Újlaki Miklós 1476-ban enyingi Török Ambrusnak zálogosította el itteni birtokrészét. Mátyás király uralkodása idején Újlaki Lõrinc szerémi bán volt a birtokosa. Újlaki fellázadt II. Ulászló ellen, ezért a király parancsára 1494-ben Drágfi Bertalan a várat elfoglalta. Késõbb Újlaki kegyelmet nyert, és Kaposvárt is visszakapta a királytól. Újlaki magtalan halála után királyi adományként a szerdahelyi Dersfi családé lett az uradalom, akik az 1500-as évek elején enyingi Török Imrének zálogosították el. A Dersfiek 1536-ig voltak birtokosai Kaposvárnak, mely ezután királyi birtok lett.
A gyengén felszerelt várat 1555. szeptember 8-án Tujgon pasa vette ostrom alá. Horváth György és Kobak Miklós szeptember 12-én Korotnáról levelet írtak Zrínyi Miklósnak, melyben segítséget kértek.
Az ostrom ötödik napján azonban Széll Péter ideiglenes parancsnok, mielõtt a segítség Dersfi István vezetésével megérkezett volna, a várat elhagyta, és így a töröknek sikerült azt elfoglalni. Széll Pétert ezért a tettéért Pápán elfogták, és Török Ferenc parancsára egy fára felakasztották.
Ferdinánd fõherceg parancsnoksága alatt a császáriak visszavették ugyan a várat, de 1557-ben már ismét a török benne az úr, és 133 évig birtokában is tartotta. A török õrség létszáma 1568-ban 255, 1570-ben 211, 1618-ban 309, 1659-ben 225 fõ.
Kaposvárt 1686-ban, Buda várának visszafoglalása után a Lajos bádeni õrgróf vezette sereg szabadította fel. Egy 1686. április 19-i elismervény szerint Esterházy Miklós birtoka volt. Az ezután is a családé maradt.
I. Lipót király parancsára 1702-ben teljesen lerombolták a várat.
A gazdasági épületet a XIX. században bontották le. 1931-ben a Nostra terményraktár építésekor a vár, még, megmaradt romjait is teljesen elpusztították.
Link: Deák Varga Dénes: Hol rejtõzik Kaposvár vára ? (Mûelékvédelem 37. 1993/2) IV.71.8
Magyar Kálmán: Kaposvár, Vár
Forrás: http://mars.elte.hu/varak/kaposvar/kaposvartortenet.htm | |
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
